Első családi nyaralás - minialbum



Az album különlegessége, hogy akril lapokkal egészítettem ki a mintás lapokat (vagyis átlátszó műanyag lapokkal) Sokat kell gondolkodni, hogyan is fog majd kinézni, mi látszódjon át az oldalon és mi ne! És ha átlapozom az oldalt, akkor az előző oldalról mi  kikandikál majd ki? Nem könnyű...







A bal oldalon látható az akril fólia, amelyre lakkfilccel rajzoltam.

*******


Itt is a bal oldalon látható az akril oldal. A halacskákat és betűket még a scrapbook találkozón tettem rá az oldalra.
A halacskák bársonyporral készültek.
******



Ez egy akril oldal eleje és hátulja.


A bal oldali kék fényképalátét másik oldala az óriási pöttyös papír. A ZOO felirat hátulját a másik oldalon a szalagokkal takartam el. Az akrill oldal szélét befestettem a lakkfilccel. Ettől nagyon különleges lett! Olyan mintha leárnyékolná az egész akril oldalt.

*********



Itt egyszerre a négy oldalon keresztül tudom bemutani az akrill oldal trükkjét. A fenti oldalpár jobb oldalán a képkeretben akril fólia van, mintegy ablakocska. Így az oldalt átlapozva egy előző oldali kép kerül bele.

Bár igaz, ezt fólia nélkül is meg lehet csinálni... De ha most nem foglalkozunk a találkozón az akril fóliával ez soha nem jutott volna eszembe!


********





Itt pedig egy kis titkos rejtekhely található. A Harangház történetét és leírását csomagoltam bele, mert annyira különleges látvány volt számomra.




******






Scrapbook találkozó

Rövid beszámoló a találkozóról.


Augusztus 9-én a scrap.hu szerkesztőségének köszönhetően végre személyesen is találkozhattam néhány scrap társammal, akikkel korábban csak a fórumon "beszélgettem" most élőben is volt rá lehetőség. Mindenki elhozta elkészült albumait, oldalait amelyeket kézbe foghattunk és átlapozhattunk. (Hozzáteszem nem volt mindre idő, sajnos)
Már hajnal négykor némi izgalommal ébredtem, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a személyes találkozás és a napi program! A pályaudvaron Arival találkoztunk (mindketten a keletibe érkeztünk vonattal) mivel egyikünk sem ismeri a fővárosi közlekedést ezért onnan együtt kűzdöttünk el a megbeszélt helyre.
Nagy meglepetés volt élőben látni azokat az arcokat, amelyeket csak az avatarról ismertem! Húú! Néhányan teljesen másmilyenek...
Albumok nézegetésével kezdtük a programot. Fantasztikus oldalakat láttam néhány olyat is, ami nincs közzé téve sehol.
Négy cég is megjelent a találkozón, akik bemutattak néhány technikát valamint vásárolni is lehetett. Hát igen...olyan dolgokat mutattak, amiket a környéken nem valószínű, hogy árulnak majd valaha. Az idő gyorsan repült! Máris menni kellett ebédelni utána pedig nekiestünk az albumkészítésnek. Innentől pedig még gyorsabban telt az idő. Lényegében a technikákat próbálgatta mindenki és az új szerzeményeket. Nem hiszem, hogy akárkinek is elkészült volna akár egy oldala is :-) De nem is ez volt a lényeg.





Négykor nagyon keményen be kellett fejezni a munkálatokat, hiszen lejárt az idő. Összefoglalva a napot: nagyon hasznos volt, jól éreztem magam, kikapcsolódtam és minden jó volt - bár kicsit rövid.
Remélem lesz máskor hasonló találkozó és mégtöbben eljönnek majd! És egy kicsit hosszabb lesz majd!
A tervezett minialbumom félig kész állapotban van. Férjem megkérdezte: Hogy akartátok ezt két óra alatt megcsinálni ha már öt napja készül?


Így lesz digitális scrapbook oldalból...

...falikép és ajándék.

Egy korábbi digi oldalam főszereplőinek készítettem el ajándékba ezt a remekművet.

Első lépésként előhivatattam az oldalt 21x21 cm méretben. Aztán a hobby boltban találtam egy majdnem alkalmas natúr, fa képkeretet, ami azt jelenti, hogy a keret belső mérete csak egy kicsit volt nagyobb mint a kép, de ez nem okozott volna problémát...ÁMDE én balfék, nem vettem meg rögtön! Álmomban sem gondoltam, hogy ez már másnapra el fog fogyni! De természetesen ez történt!

Mit tudjak tenni, próbáltam kreatívan gondolkodni ezért vettem a következő méretből, ránézésre sokkal nagyobb volt mint az én elhelyezni kívánt oldalam.

Ez még mind nem volt elég az én ügyeskedni próbáló kis lelkivilágomnak! Azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd fekete akrill festékkel lefesteni a keretet. Milyen jól fog az majd kinézni! Lelki szemeim előtt már láttam a nagy művet! És jött a döbbenet! A városban nem lehet fekete akrill festéket kapni.
Legyünk tehát rugalmasak. Fekete tempera!

Nedvedző homlokkal láttam neki a munkának!
  • Lefestettem a keretet a temperámmal (háromszor)
  • A hátsó fa lapot beborítottam egy a képhez színben illő gyűrt csomagolóval. Ezen legalább nem látszanak a gyűrődések, amiket egyébként okoztam volna...
  • A háttérre ráragasztottam a fotót. Előtte vonalzóval, miliméter pontosan kimértem az oldal közepét, nehogy ferde legyen!
  • A keretre feltekertem a szalagocskát, a bal felső részére rátettem a flittert és az óriás gyöngyöket (kb 1,5 -2 cm átmérővel rendelkeznek) A flitter nem látszik jól a képen, a sarokból mindkét irányba fut, kicsit kacskaringósan rögzítettem. Annak ellenére, hogy az is fekete nagyon jól mutat élőben, mert csilli-villi.
  • Utolsó előtti lépésként pedig a keretet ráragasztottam a hátlapra.
  • Az utolsó lépés előtt még egy kis pofon ért. Nem volt rajta akasztó! Mivel lesz feltéve a falra? Erre is ki kellett találni valamit de SOS! Végül egy gémkapcsot ragasztottam a hátlapra, amibe szalagot kötöttem. Ennyi.
A gyöngyöket és a keretet ragasztópisztoly segítségével ragasztottam, a fényképet kétoldalas ragasztószalaggal, a hátlapra a háttérpapírt kétoldalas ragasztószalaggal és hobby ragasztóval rögzítettem.



Vasárnap átadtuk az alkotást, azt mondták tetszik nekik és hajlanak rá, hogy kitegyék a falra! Le fogom ellenőrizni!