Ovis versikék


Száll a nóta, száll a dal...



 Tavaszi dal
Száll a nóta, száll a dal
tavasszal, tavasszal.
Tavaly óta nőttem egy
arasszal, arasszal.
Ettől olyan boldog vagyok,
vidám szívvel így dalolok:
- Jövőre is növök egy
arasszal, arasszal,
meglátjátok a jövő
tavasszal, tavasszal.


Énekel a sok gyerek
tavasszal, tavasszal.
Nőttünk mi is bizony egy
arasszal, arasszal.
Hosszabb lett a kezünk, lábunk,
és nem is kell soká várnunk:
- Jövőre is növünk egy
arasszal, arasszal,
meglátjátok a jövő
tavasszal, tavasszal.





Mondókák:


Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.


Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.

Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.

Sötétben is fúj a szél,
hosszú lába földig ér.
Eresz alatt kopogtat,
ne hajolj ki, megfoghat!

Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.

Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó



Dió

Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.
Galambosi László

Ősz
Sim-sum fúj a szél,
Az a kis fa jaj de fél!
Minden ága megremeg,
A levele lepereg.
Ej-haj! Semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.
Lukács Angéla





Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!

Csoóri Sándor


Óvodai mocorgó

Jár a lábam, jár a kezem,
és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
- Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni,
de oly nehéz jónak lenni.
És a lábam, és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is,
de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó,
szamárfület mutogató.
Minden gyerek rajtam nevet,
csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
- Jó vagyok én óvó néni,
csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem.


---------

Jó éjt Mocorgó

Nem értem én az órát miért pöről velem,
korán reggel felébreszt, folyvást csörög nekem.
Ilyenkor azt kívánom aludjon ő is még,
puha, meleg ágyamban kicsit szundítanék.
De itt az óvódában az órát kedvelem,
mert anyu jöttét mindig ő mutatja nekem.
Az ajtó most is nyílik, megérkezett anya,
olyan vidám és kedves arcán a mosolya.
Egy pillanat, és máris nyakában van helyem,
jöttét a kedves óra jól mutatta nekem.
Marasztal a sok játék, mackó, vonat, baba,
de búcsút intek nékik, hisz' itt van már anya.
A karjaiban este, ha megpihenhetek,
mellettünk az óránk is vídámabban ketyeg.
Elalszom itt a csendben, anyu ölében jó,
de hallom még, hogy súgja: - Jó éjt kis mocorgó.